Carpaccio

Aligha vélte Vittore, hogy félezer évvel halála után nevét nem vallásos áhitatban, freskóinak nézegetése közben suttogják az utódok hanem bárokban, éttermekben némi nyers marhahús láttán.
Bizony, ma már a 'CARPACCIO' név hallatán az itáliai reneszánsz festőjére csak kevesen gondolnak...

Hozzávalók:
10 dkg hajszálvékonyra szelt nyers bélszín amit meglocsolsz egy
1/2 citrom levéből,
4 evőkanál olíva olajból,
frissen őrölt tengeri sóból,
10 szem frissen őrölt fekete borsból kevert öntettel.
Szórj rá gazdagon parmezán forgácsot,
rukkolát,
díszítésnek pedig tegyél rá egy citromgerezdet.
Kicsit megpirított zöldfűszeres bagettet lehet mellé kínálni de ami szerintem "igazán passzol mellé" az a bundás kenyér. Bocs :) 

Napjainkban a carpaccio már nem kell, hogy feltétlenül nyers marhát jelentsen. "1986-ban a New York-i Le Bernardin séfje, Gilbert Le Coze elkészítette tenger gyümölcseiből. A világ konyháinak étlapján szerepel a carpaccio: homárból, Szent Jakab kagylóból, gombából, bébi zöldségekből vagy akár friss gyümölcsökből is."

Tengeri Só

A só nekem kell az energiához és az élethez. Ahhoz, hogy erős legyek és egészséges. Persze ehhez az is kell, hogy mértékkel használjam mert a túl sok só: egészségtelen. Próbálok vele így csínnyán bánni DE mindig használni!

1 év után újra blogolni fogok remélhetőleg érettebben, kreatívabban, még boldogabban mert: Sózni jó! (és mert már úgy hiányzott.)