mézeskalács

Vettem az IKEA-ban úgy 2 hete nagyon jópofa sütőformákat (kedvencem közülük a rénszarvas) így eldöntöttem, hogy az idén TUTI, hogy sütök mézeskalácsot, és ez az ötlet nagyon tetszett a barátaimnak is, pláne, hogy van köztük olyan (Andreja) aki már csinált egyszer egy egész szakajtóval, és sikerült is neki :) Egy délután felhívott, hogy látott begyúrva tésztát, amit csak ki kell nyújtani, vegyen-e... ekkor már repesett a szívem, hogy tényleg ilyen egyszerű lenne?! Utána jártam a díszítésnek, a Dr Oetker színes cukormáz ceruzáiból vettem is egy dobozzal (piros, zöld, fehér és sárga) és kitűztük a nagy napot péntek estére. Jóllaktunk hagymás-tejszínes tésztával, ettünk 1-1 szelet sült tököt, és elégedetten, teli hassal betódultunk a konyhába (4 felnőtt, 1 macska akinek mindig ott kell lenni ahol nyüzsgés van, és 1 hétéves gyerek) hogy VÉGRE nekikezdjünk A Mézeskalács-műveletnek. Egy sütőpapírt terítettünk a pultra, amit jól megliszteztünk és kibontottuk az egyik tömb tésztát, hogy kinyújtsuk. Andreja vállalta, én hangosan olvastam a csomagolásra írt használati utasítást, Ödi drukkolt, Miki fotózott, kisÖdi és Simon pedig mindenre felkészülten figyelt :) Szóval: kinyújtottuk, rátettük a formákat, kiszaggattuk, óvatosan kivettük a formákból, sütöpapírral kibélelt sütőlapra tettük, betoltuk a 180°C-on 5 percig előmelegített sütőbe és szigorúan 8 perc alatt készre sütöttök. Álltunk a sütő előtt, néztünk be az ablakán és majd meg őrültünk örömünkben, hogy: dagadnak, barnulnak, szépülnek, süteménnyé lesznek... és az illat pedig száááál :) Miki kezdte a díszítést, Andreja folytatta, én fejeztem be. Ödi a netről a betlehemi 3 királyok neveit sorolta különböző nyelveken, a cica és a gyerek egy szőrös bojttal játszottak, így a lakásunk karácsonyi othonná lett az együtt sütésnek és készülésnek köszönhetően már november 27-én.
Jótanács: forró vízzel telt csészében tartsd folyamatosan a cukormáz tubosokat, folyamatosan cseréld alatta a vizet, különben az életben nem tudod kinyomni őket a tubusból :)